Férj és nő
Kemény Zsigmond
A magyar irodalom klasszikusaink sorában Kemény Zsigmond az egyik legproblematikusabb alak. Szemléletében és életművében a maradi, visszahúzó eszmék és az előremutató, haladó vonások keverednek. Lényegében beletartozik abba a pesszimista világáradatba, amely 1849-ban, a forradalmak bukása utáni időszak általános kiábrándultságát jellemezte. Ez a pesszimista realizmus ihleti és jellemzi Kemény Zsigmond munkáit, így az 1852-ben született a Férj és nő című regényét, amelyben a romantikus hagyományt már a realizmus irányába fejlesztette. A regény főszereplői a Norbert család tagjai, akiknek életképszerű ábrázolása újszerű a magyar irodalomban. Az ő sorsukon keresztül a nemesi család és a polgári hősök szembesítése során kerül markáns ellentétbe a felfokozott énkultusz és a meghitt, ámde igencsak kisszerű biedermeier bensőség. A férj és a nő „ütköztetése” a köznapi győzelmét jelenti a rendkívüli felett.
| Férj és nő |
hirdetés