Az ember tragédiája
Madách Imre
Az 1861-ben megjelent Az ember tragédiája a magyar irodalom klasszikus darabja. Nincs még egy ilyen mű, amelyből ilyen világosan kirajzolódna, hogy mi foglalkoztatta a magyar reformkorban induló, a forradalmat és bukását átélő s a század nagy kiábrándulásáig eljutó nemzedék műveltebb elméit. Az eszmék keletkezésének, elavulásának és új eszmék keletkezésének nagy történelmi körképe. A drámaíró, költő Madách közvetetten ismerte Hegel történetfilozófiáját, és jártas volt a kor társadalmi elméleteiben, az utópistákéban is, ismerte materializmus és idealizmus küzdelmét a tudományos életben. Mindezt egységes gondolatmenetté formálja, amelyen belül a korokon átszáguldó cselekmény folyamán felmerül minden probléma, ami a kiábrándulás emberöltőjében foglalkoztatta a művelt elméket. A legfontosabb szereplők, egyénítő vonásaikon kívül, jelképes megtestesítői valamilyen általános emberi magatartás-változatnak és ehhez kapcsolódó filozófiai irányzatnak. A hősök a történelmi szerep és helyzet változásai szerint váltogatják arcukat. A keretszíneket bibliai történet adja, az álomszínek a történelem jelképesen reprezentatív korszakain vezetnek át. A művészien tömörített tablók az egymást követő koreszmék születését és hanyatló szakaszát vagy bukását emelik ki.
| Az ember tragédiája |
hirdetés