Pacsirta
Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső a Nyugat nagy költőnemzedékének, az Ady mögé sorakozóknak ahhoz a legelső vonalához tartozik, amelyet a legnagyobbak nevei (Babits Mihály, Tóth Árpád, Füst Milán, Juhász Gyula és Karinthy Frigyes) fémjeleznek. Kosztolányi költészete legalább olyan fontos és értékes része a magyar lírának, mint amilyen nélkülözhetetlen elemei novellái és regényei is. A regény címszereplője, Pacsirta, a csúnya vénlány csak az első és utolsó fejezetekben tűnik fel. Elutazásának napján ismerjük meg szülei körében, s csak egy hét múlva látjuk viszont, a regény vége felé. Az elbeszélő nem követi útjára, hanem az otthon maradottakra összpontosít, Pacsirta öreg szüleire, s közvetítésükkel Sárszegre, a vidéki "porvárosra" (amelynek mintája Szabadka volt). A provinciális társadalom groteszk rajza és a lelki nyomorúság érzékeltetése mesteri tökéllyel hangolódik egymásra Kosztolányi prózájában. Az irónia és a humor közvetett eszközeivel leleplezi, kigúnyolja az ordenáré, giccses társadalmi kultúrát, de részvéttel ábrázolja a szegény embereket, akik beleragadtak, és ott evickélnek ma is a sárszegi sárban.
| Pacsirta |
hirdetés