Ködképek a kedély láthatárán
A magyar irodalom klasszikusaink sorában Kemény Zsigmond az egyik legproblematikusabb alak. Szemléletében és életművében a maradi, visszahúzó eszmék és az előremutató, haladó vonások keverednek. Lényegében beletartozik abba a pesszimista világáradatba, amely 1849-ban, a forradalmak bukása utáni időszak általános kiábrándultságát jellemezte. Ez a pesszimista realizmus ihleti és jellemzi Kemény Zsigmond munkáit. A Ködképek a kedély láthatárán (1853) című regényének mindkét főhőse szembekerül önmagával és eszméivel, mígnem áldozatává válnak helyzetüknek, amelybe önhibájukon kívül, a sors kényszerítő ereje által kerültek.
Ködképek a kedély láthatárán |
hirdetés